Nagy Zsolt sajnos betegség miatt kénytelen volt kihagyni ezt a mérkőzést, ellenben visszatért eltiltásából volt akadémistánk, Sallai Roland, vele együtt pedig centerposzton Varga Barnabás is. Az örmények ellen második válogatott meccsén máris fontos gólt szerző Lukács Dániel a padon kezdett, ám az 58. percben beküldte őt Marco Rossi Bola helyére, az egyenlítő gólunknál pedig ő centerezett laposan, miután a jobb oldalon bátran megtolta a labdát a védő mellett. Varga átlépte a surranó küldeményt, így lett jó Szoboszlainak, aki a hosszú oldalon kísérte az akciót. Mestermunka volt! 1956 óta mindig kikaptunk Portugáliában, azaz 69 évet kellett várni erre a bravúrra.

A válogatottunk kapuját egy másik régi ismerős, Tóth Balázs védte ismét. A góloknál sajnos mattolták a védelmet, Balu kiszolgáltatott helyezbe került. De a lényeg: pontot raboltunk a favorit otthonából, a végsőkig küzdve és bízva a sikerben. Az egy pontnál sokkal többet jelent ez a döntetlen. Nem is a továbbjutás szempontjából, mint inkább a remélt pótselejtező miatt, hiszen a pontszámok döntenek majd arról, ki kezd a párharcokban hazai pályán. Addig is az ír-örmény párost kell magunk mögött hagyni (az ő meccsükön ma mellesleg 1–0-s ír győzelem született). De ez a döntetlen – amivel nem is számoltunk előzetesen – bizonyítja, hogy képesek vagyunk ilyen szintű eredményt elérni, ráadásul nem is a szerencsének köszönhetően, hanem abszolút kiérdemelve azt.

A portugálok két kapufát lőttek, mi egyet. De mi is felvettük velük a harcot mezőnyben is, kifejezetten bátran futballoztunk. Miénk volt az első kaput eltaláló kísérlet is (épp Sallai révén). Tóth Balu több nagy bravúrt is bemutatott (helyettese - ne felejtsük - a Puskás-színeket képviselő Szappanos Péter), nem lehetett panasz rá. Lukács Dani pedig megint kulcsmomentumban vállalt főszerepet, szépen kiszolgálva Szoboszlait, aki nem mellesleg az első góluk előtt jegyzett asszisztot, szögletből ívelve pontosan Szalai fejére.

A mieink amúgy remekül kezdték a mérkőzést: a 9. percben Szoboszlai szögletéből Szalai Attila fejelt a kapuba, ezzel 69 év után szereztünk ismét gólt Portugáliában. Később fordított az örökifjú Cristiano Ronaldo vezette portugál csapat, a kapitány előbb közelről egyenlített a 22. percben, majd a félidő hosszabbításában egy újabb védelmi elcsúszás után ismét betalált a tátongó kapuba. A második játékrészben Tóth Balázs több bravúrral tartotta meccsben csapatunkat, de Sallai (a messziről kapura emelt labdája nem is kerülte el messzire a célt) és Szalai is közel járt a gólhoz. A 72. percben Szalai fejese a lécről pattant vissza, majd a hosszabbításban a már megénekelt Lukács-passz – Varga közreműködésével – ziccerbe hozta Szoboszlait, aki néhány méterről a hálóba lőtt, elodázva a portugál vb-kvalifikációt, felejthetetlen estét szolgáltatva továbbá a magyar szurkolóknak.

A bravúros döntetlennel a magyar válogatott tartja a második pozíciót a csoportjában.

Szép volt, fiúk! Bravó, Luki, Balu, Sala!

VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ, F-CSOPORT, 4. FORDULÓ

PORTUGÁLIA–MAGYARORSZÁG 2–2 (2–1)

Lisszabon, José Alvalade Stadion, 50 000 néző. Vezette: Szrdjan Jovanovics

PORTUGÁLIA: D. Costa – Nélson Semedo, R. Dias, Veiga, N. Mendes (Tavares, 78.) – R. Neves (Palhinha, 62.), Vitinha, B. Fernandes (Conceicao, 62.) – B. Silva, C. Ronaldo (G. Ramos, 78.), Pedro Neto (Joao Félix, 62.). Szövetségi kapitány: Roberto Martínez

MAGYARORSZÁG: Tóth Balázs – Nego, W. Orbán, Szalai A., Kerkez (Dárdai M., 79.) – Schäfer (Tóth A., 39.), Szoboszlai, Styles (Vitális, 79.) – Bolla (Lukács N., 58.), Sallai – Varga B. Szövetségi kapitány: Marco Rossi

Gólszerző: C. Ronaldo (22., 45+3.), ill. Szalai A. (8.), Szoboszlai (90+1.)

(Fotók: mlsz.hu, Nemzeti Sport)