Tóth Balázs, Szappanos Péter, Pécsi Ármin, Dala Martin, Lehoczki Bendegúz, Bozó Mirkó. A felnőtt, az U21-es és az U19-es magyar válogatott keretének hálóőrei, akik a napokban kaptak meghívást a szövetségi kapitányoktól, hogy a küszöbön álló Európa-bajnoki és világbajnoki selejtezőkön szerepet vállaljanak. A siker hátteréről Mitring István kapusedzővel beszélgettünk.

Hat kapust is adott a Puskás Akadémia a korosztályos és felnőtt válogatottaknak, közülük négyen itt nevelkedett játékosok. Mennyire igazolja ez vissza mindazt, amit az itteni képzésben korábban kaptak?

Nem lehet véletlen ez a magas szám, ez mindig egyfajta visszajelzés számunkra. Az ember ilyenkor érzi igazán, hogy a befektetett munka előbb-utóbb megtérül. Szívmelengető érzés látni ezeknek a srácoknak a nevét a különböző válogatott keretekben. Büszkék vagyunk rájuk, egy időre most „kirakjuk az ablakba” ezt a sikert, örülünk neki, de közben már jönnek az új kihívások, az újabb tehetségek, akikkel ugyanígy végig kell járni az utat.

Mit lehet elmondani a most beválogatott hat kapusról?

Annyit biztosan elmondhatunk róluk, hogy mindannyian remek sportolók. De nincsenek sablonok a kapusképzésben – minden egyes játékosnál az egyéni kvalitások döntik el, hogy ki meddig jut. Nagyon sok tényező befolyásolja a fejlődési utat. Döntő fontosságú, hogy kik vannak előtted az adott korosztályban, milyen példaképek vesznek körül téged, milyen tapasztalattal rendelkező játékosokkal tudsz együtt dolgozni.

Ezek a példaképek és a közös munka során szerzett élmények nagyon sokat számítanak. Aki ezeket a dolgokat jól tudja ötvözni a saját tudásanyagával, abból kiemelkedő topjátékos is válhat.

Az is sokatmondó, hogy U19-es, U21-es és felnőttválogatottba is bekerültek kapusaink.

Ez már önmagában is komoly siker. Úgy érzem, lesznek még követőik is. Látom az utánpótlást, és bizakodó vagyok, mert sok tehetséges fiatal dolgozik a képzési rendszerünkben. A cél az, hogy mire ezek a játékos elérik a felnőttkor küszöbét, addigra olyan tudásra tegyenek szert, amivel bármikor a válogatott rendelkezésére tudnak állni. NB II-es és NB III-as szinten már most is vannak olyan kapusaink, akikre oda kell figyelni. Ha így folytatják, előbb-utóbb ők is szóba kerülhetnek magasabb szinten.

(archív)

Mennyivel nehezebb ma érvényesülni kapusként, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt?

Nagyon más lett a közeg. Ma már egészen más indíttatásból kezdenek el a gyerekek sportolni. A média valósággal ömleszti ránk a mérkőzéseket, minden elérhető, minden látható. A gyerekek pontosan tudják, hova lehet eljutni, milyen szintre lehet felérni.

Régen mi csak azokat a meccseket láttuk, amikre személyesen kimentünk, teljesen más volt az inspiráció. Ma már sokkal többen jelentkeznek hozzánk azzal a céllal, hogy kapusként szeretnének kitűnni. A lehetőségek valóban sokszor jobbak, mint régen. Jobb a felszereltség, fejlettebb a képzés, komolyabb a háttér. Viszont maga az érvényesülés útja sokkal küzdelmesebb lett. Például az, hogy ma már akár a világ másik végéről is idehozhatnak valakit. Egy magyar akadémistának ugyanúgy versenyeznie kell egy külföldi játékossal, mint egy szomszéd faluból érkezővel. Nincs különbség, aki jobb, az kerül előrébb. Ez nagy kihívás, de egyben motiváció is lehet a fiataloknak.