Nyakunkon a bajnoki rajt a korosztályos bajnokságokban, milyen felkészülésen vannak túl az utánpótlás-csapatok?

Több korosztály esetében később ért véget a bajnokság, igyekeztünk gondoskodni arról, hogy mindenki elégséges időt kapjon a regenerálódásra, feltöltődésre, így ahol kellett, a csapatok kaptak plusz egy hetet a pihenésre. Örömteli, hogy a felkészülés során alig volt sérülés, így a játékosok egészségesen várhatják a bajnoki rajtot. Az előző szezon lezárása mindig meghatározza a felkészülés szakmai kihívásait, hiszen világosan kell látnunk, hogy milyen edzői-, illetve játékosállománnyal fogunk elindulni a következő szezonban.

Milyen változások történtek a csapatok szakmai stábjaiban?

Volt némi mozgás az itt maradt munkatársaknál, hiszen Korozmán Norbert kollégánk idén már az U16-os csapatot segíti asszisztens edzőként, Babó Levente pedig az NB III élére került. Ismét van egy új, U14-es gárdánk, és külön öröm számunkra, hogy a preakadémiai rendszerből, vagyis az U12-es, U13-as korosztályból igen sok játékost tudtunk felhozni ide. U14-es vezetőedzőnk, Bognár Imre tavaly az első félévben még szintén az U13-as csapat mellett dolgozott, ez a tényező a most hozzánk kerülő játékosok beilleszkedését még gördülékenyebbé tette. Nagyon sok tehetséges fiatal van közöttük, kifejezetten bizakodóak vagyunk velük kapcsolatban.  

Az U15-ös korosztályt a tavalyi U15-ös stáb viszi tovább. Lednitzky András és Nemanja Andrics már több éve dolgozik együtt, összeszokott szakmai stáb van mögöttük, remekül kezelik ezt a korosztályt és várhatóan ki tudják hozni a srácokból a maximumot.

Az U16-os stáb teljesen új, Princz Gilbert Pécsről érkezett hozzánk, és Korozmán Norberttel együtt vezeti a csapatot. Természetesen kellett egy kis idő, hogy a két edző összeszokjon, de ez gyorsan végbement és láthatóan itt is hatékony, remek stáb állt össze. Az U17-es szakmai vezetés a tavalyi U16-os csapatból került fel, tehát együtt maradt mindenki. Itt az is szerepet játszott, hogy Arany Dávid és stábja korábban két évben is vitte az U16-os csapatot és lényeges, hogy az edzőinket is fejleszteni tudjuk, ezért új, magasabb szintű szakmai kihívásokat tudjunk nekik nyújtani. Ebben a korosztályban már komoly kihívások vannak, adott esetben a felnőtt csapatba való bekerülés közelébe is megérkezhet egy-egy tehetséges fiatal, gondoljunk csak Mondovics Kevinre vagy Pál Barnára, akik az akkori U17-es csapatból kerültek fel az NB I-es együtteshez.

A Puskás-Suzuki-kupa szintén egy kiemelt esemény, ahol nemzetközi szinten is megmérettetnek a 17 éves játékosok. Arany Dávid és csapata kifejezetten kereste ezt a fajta szakmai „kihívást”, amiben mi is partnerek voltunk. Az U19-es korosztály rendkívül fontos, hiszen átmenetet képez az utánpótlás és a felnőtt futball között. A csapat élére a korábban a III. Kerület TVE-nél dolgozó Kun Györgyöt neveztük ki. Ő is egy rendkívül felkészült szakember, aki nagyon hamar beilleszkedett az itteni környezetbe, örülünk, hogy itt van.

Mennyire érzékeny terület az U19-es csapat koordinálása?

Kulcsfontosságú! Korábban hangzottak el olyan vélemények, hogy talán elég lenne az U17-ből rögtön a felnőttek közé beemelni játékosokat, de van más út is. Vannak olyan 17 éves fiataljaink, akiknek a felnőtt futballba való bekerülésük útja éppen az U19-es csapaton keresztül vezet.

A felnőtt futball környezetét nem tudjuk sehol máshol lemodellezni, kizárólag a felnőtt bajnokságban. Ez a tény hívta életre azt az egyre szorosabbá szakmai párbeszédet, ami most már heti rendszerességgel folyik köztünk. Eljutottunk oda, hogy minden héten összeülünk az akadémiaigazgatóval Tóth Balázzsal, az NB II-es Csákvár és az NB III-as csapat vezetőedzőivel, közvetlen munkatársammal, Sándor Györggyel és Végh Csongor utánpótlás-menedzserrel, hogy feltérképezzük, hogyan halad a fiatal játékosok fejlesztése, ha úgy tetszik, közelítése a felnőtt futball felé. Egyeztetjük, hogy kinek mi lesz a következő lépése, hol kezdi meg a következő szezont, mennyit játszik, mennyire fekszik neki a jelenlegi posztja, tehát egy tudatos építkezésről beszélhetünk.

Nagyon jó példa erre Umathum Ádám, Pál Barna és Lehoczki Bendegúz esete, akik ma már az NB II-ben kapnak folyamatos játéklehetőséget. Ezt a szintugrást az tette lehetővé, hogy tavaly végig játszottak az NB III-as csapatunkban, megkapták azokat azt ingereket, ami a felnőtt futballban való helytálláshoz szükséges. Bízunk bennük, hiszen ismerjük őket, tudjuk, hogy mire képesek és miben kell fejlődniük. Remélem, hamarosan készen állnak majd egy újabb szintugrásra.

Ha már itt tartunk, nem minden klub mondhatja el magáról, hogy az aktuális Premier League-bajnokhoz delegál játékost. Mennyire érzed a saját szakmai sikereteknek Pécsi Ármin berobbanását és mekkora lökést adhat ez a feltörekvő fiataloknak?

Pécsi Ármin Liverpool-ba való igazolása egy nagyon komoly klubsiker, amiből az egész magyar labdarúgás profitálhat. Gyerekkora óta ismerem Ármint, vézna kis gyerekkapusként került ide az akadémiára, nagyon jó személyiségjegyekkel. Vidám, közvetlen kisgyerek volt, aki nagyon szeretett a pályán lenni, de a pályán kívüli közösségben is kiválóan feltalálta magát. Ármin fejlődéséhez minden Puskás Akadémián dolgozó szakember hozzátette a maga részét, tehát a siker nem sajátítható ki. Természetesen hatalmas öröm egy ilyen transzfer és komoly visszaigazolása az itt folyó szakmai munkának, a lényeg, hogy lehetőleg minden itt pallérozódó gyereknek megfelelő jövőképet tudjunk nyújtani.