Hogyan emlékszel vissza a saját játékospályafutásodra? Milyen típusú játékos voltál, és mit hoztál magaddal ebből az időszakból?

A játékoskarrierem sajnos elég korán véget ért – három keresztszalag-szakadás nem az a dolog, amit bárki kíván magának. Végigjártam a korosztályos ranglétrát U16-tól U19-ig, aztán a felnőttfocit az NB III-ban kezdtem meg. Két szezon után viszont el kellett engednem az aktív játékot. Szerencsére nem maradtam a sport nélkül: Bácsalmásra kerültem, ahol a szakmai stáb hamar meglátta bennem az edzői vénát. Mindig is szerettem irányítani, szervezni, tehát ezen a pályán indultam el.

Volt olyan edző az életedben, akitől sokat tanultál?

Minden edzőmtől tanultam valamit, szóval nehéz lenne egyvalakit kiemelni. De ha mégis, akkor Majoros Zsoltot és Szabó Zsoltot mindenképp megemlíteném. Majoros volt az, aki először bizalmat adott nekem edzőként, és rám bízta a bácsalmási első csapatot. Szabó Zsolt pedig mentálisan nagyon sokat adott – amit tőle kaptam, azt most én próbálom továbbadni a saját játékosaimnak.

Milyen edzőnek tartod magad, mi az a filozófia, amit mindig szem előtt tartasz?

Játékospárti edző vagyok, akit nem csak az érdekel, mi történik a pályán, hanem az is, mi van azon kívül. Fontos, hogy a srácok tudják: számíthatnak rám, akár szakmailag, akár emberileg. Ami a játékstílust illeti, a labdabirtoklásban hiszek. A cél, hogy mi irányítsunk, nálunk legyen a labda, és támadásból rendezzük át magunkat védekezésbe, nem pedig fordítva.

Felgyorsult a világ körülöttünk, ez pedig a futballra kiváltképp igaz. Hogyan oldod meg azt a kihívást, hogy egyre kevesebb a hibázási lehetőség?

Nézd, aki dolgozik, az hibázik is, ez elkerülhetetlen. A kérdés mindig az, hogy mit teszel a hiba elkövetése után. Hiszem, hogy fejben dől el minden. Szeretem a bátor, kreatív játékosokat – nálam az a lényeg, hogy ha hibázol, jól reagálj. Ne pánikolj, hanem hozd ki a legtöbbet az adott szituációból! Ismerd fel a helyzetet, dönts gyorsan és jól! Ebben kell fejlődni edzésről-edzésre, meccsről-meccsre.

Hogyan fogadtak itt a Puskás Akadémián?

Nagyon pozitívan. Az infrastruktúra és a humán háttér egyaránt profi, minden adott a minőségi munkához. Az edzői csapat segítőkész, tényleg bárkire számíthatok. A játékosok is nyitottan fogadtak, érzem, hogy értik és elfogadják azt az irányt, amit én képviselek. Jó helyen vagyok, ez egy komoly lehetőség, amit szeretnék maximálisan megragadni.

Mennyire kapsz szabad kezet a szakmai munkádban?

Szerencsére teljesen. Természetesen vannak szakmai irányelvek, amiket követni kell, de megkapom azt a szabadságot, ami a hatékony munkához kell. Ezzel pedig igyekszem is élni, de nem visszaélni.

Van olyan korosztály vagy szint, ahol különösen szívesen dolgoznál a jövőben?

Hosszú távon a felnőttfoci a célom. A legtöbb időt eddig az U15–U16-os korosztályban töltöttem, szép eredményekkel: bajnoki címek, válogatott behívók. Tavaly öt játékosom is bemutatkozott a korosztályos nemzeti csapatban, négyen pedig már a felnőttekkel kezdték az idényt Pécsen. A lépcsőzetesség híve vagyok. Folyamatosan képzem magam, igyekszem elsajátítani a szakma minden csínját-bínját. Az elsődleges célom most az UEFA A-licences edzői papír, utána pedig szeretnék egy mentális tréner-képesítést is szerezni. A folytatást pedig majd meglátjuk.