Felnőtt női csapatunk a Te vezetéseddel történelmet írt, hiszen fennállása óta először szerzett bajnoki bronzérmet. Mennyire volt nehéz a most véget ért szezon a korábbiakhoz képest?

Mindenképpen nehéz szezonról beszélhetünk. A tavalyi naptári évben több játékosunk szenvedett súlyos sérülést, ami lelkileg minket, a stábot is megviselt. Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy megfejtsük, mi mit hibázhattunk, sok mindent újravettünk és kisebb átalakításokat is elvégeztünk.

Végül ez a negatív folyamat szerencsére megállt, az egészséges, hadrafogható játékosokkal pedig tudtuk folytatni a munkát, és fokozatosan, a játék minden területén előre tudtunk lépni. Régóta együtt van a csapat magja, őket nézve mindig öröm, hogy egyre jobb játékosokat láthatunk és persze egyre jobb csapatot is.

Az előző évek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy mára meghatározó csapattá váltunk az első osztályban. Rengeteg munka van emögött, elhivatottság, siker es kudarc egyaránt, ami mindig hozzátett ahhoz, hogy folyamatos fejlődést mutassunk.

Mi volt számodra a legnagyobb kihívás ezidő alatt?

A versenyrendszer nem a legideálisabb a női NB I-ben. A végén az egy hét alatt lejátszott helyosztó mérkőzések mindig nehezek, és talán nem is teljesen igazságosak. Ott szükség van a szerencsére is, hogy éppen senki ne legyen beteg, vagy sérült, hiszen lényegében azon a 2-3 meccsen dől el egy csapat valódi eredményessége.

Mire vagy a legbüszkébb?

2017 január óta vagyok az akadémián, azóta rengeteg minden történt. Nagyon büszke vagyok arra, ahol jelenleg állunk. A női futball elfogadottsága kitűnő a Puskás Akadémián, ahol kiváló körülmények között dolgozhatunk. A férfi NB I-es csapattal is jó kapcsolatot ápolunk, tőlük is bármikor tudunk segítséget, tanácsot kérni. Elismernek bennünket, illetve az általunk végzett munkát. 

Az utóbbi években több játékosod is bekerült a válogatottba, sőt, alapemberévé vált a nemzeti tizenegynek. Mint a Puskás női szekciójának vezetője, mennyire éled ezt meg személyes sikerként?

Maximalistának tartom magam, akinek szenvedélye a futball. Nagyon szeretem a munkámat, mindenem az edzősködés. Jó stáb alakult ki a teljes női szekcióban, a munkatársak átlátják a koncepciót, adott esetben maguk is hozzátesznek, emellett sokat foglalkoznak a játékosokkal. Ezt gondolom a legfontosabb alapnak, hogy törődjünk a sportolókkal. Ennek a felfogásnak köszönhető, hogy rendszeresen érkeznek válogatott meghívók. Ám úgy gondolom, hogy a java még csak most jön...

Egy időre most átadod a stafétát, hiszen hamarosan életet adsz első gyermekednek. Nem aggódsz, hogy a következő hónapokban csak a távolból figyelheted a csapatot?

A következő időszakban valóban csak a háttérből fogom segíteni a folyamatokat. Aki ismer engem, az tudja, hogy a második otthonom a focipálya, sőt, sokak szerint az első. Egy biztos, nekem is fura lesz, hogy nem csak ezzel telnek majd a napjaim. Aggodalom nincs bennem, hiszen Dalma vezetőedzőként is meg fogja állni a helyét. Együtt dolgozunk már évek óta, ő és az egész stáb világosan tudja a dolgát, én pedig mindenben támogatom majd őket a háttérből. A stábhoz csatlakozik még Krascsenics Petra is az akadémiáról, aki szintén nagy hasznára fog válni a csapatnak.

Nem mellékesen a csapat is felkészült a most kezdődő időszakra. Jó mentalitású labdarúgókról beszélünk, akik mindig törekednek a folyamatos fejlődésre. Itt mindenki sikerre éhes. Egészséget és boldogságot kívánok nekik, és persze saját magamnak is, ez most a legfontosabb. Emellett kívánom, hogy élvezzék, amit csinálnak! Ha könnyű lenne, bárki képes volna rá...

Ehhez mi is csatlakozunk, jó egészséget kívánunk Neked, sok boldog pillanatot a kis jövevénnyel, majd mielőbbi visszatérést!