A Real Madrid és az Eintracht Frankfurt összecsapása az 1959/1960-as Bajnokcsapatok Európa-kupája fináléjában minden idők egyik legjobb és leghíresebb meccseként vonult be a világfutball históriás könyvébe. A találkozó hőse egyértelműen Puskás Ferenc volt, aki a tízgólos mérkőzés hét királyi találatából négyet vállalt magára – ilyen teljesítményre sem előtte, sem utána nem volt képes egyetlen játékos sem a legrangosabb európai kupasorozat éppen hetven éve, 1955 óta íródó történetében. Ám senki sem próféta a saját hazájában – a világsikert idehaza a kommunista diktatúra aljas módon elhallgatta.

Hallgatásba burkolódzva

A Népsport számos jelentéktelen hír között csupán néhány mondatos beszámolót közölt a diadalról, méghozzá nem is másnap, hanem csak május 20-án, a meccs főszereplőjének, az Aranycsapat egykor ünnepelt kapitányának a nevét mindössze a gólszerzők sorában említve meg:

Ötödször is a Real Madrid a győztes

Real Madrid–Eintracht Frankfurt 7:3 (3:1)

Távbeszélő-jelentésünk. Szerdán este Glasgow-ban 140 000 néző előtt került sor a labdarúgó-klubcsapatok Európa Kupájának döntőjére. A találkozót a skót Mowat vezette. A mérkőzés nagy részében fölényben lévő spanyol csapat könnyen győzte le NSZK-beli ellenfelét, amely csak időnként tudott egyenrangú lenni. A hét gól ellenére a német kapus volt csapata egyik legjobb játékosa. E győzelmével a Real Madrid ötödször is megnyerte a bajnokcsapatok Európa Kupáját. Góllövő: Puskás (4, egyet 11-esből), Di Stéfano (3), ill. Kress, Stein, Lindner.

Puskás Ferenc a Real Madrid színeiben

„Reset”

Népszerűsége csúcsán a legendás tízes a Honvéd 1956-os BEK-meccsei és a letiltott dél-amerikai túrája után nem tért haza Magyarországra, hazájában nemkívánatos személlyé vált, a játéktól két évre eltiltották. Az addig elismert labdarúgó sokáig állástalanul tengődött Bécsben, sikeres pályafutását a rendszer egy tollvonással áthúzta. Ám ekkor csodával határos módon egy egészen új karrier vette kezdetét számára: 1958-ban régi menedzsere, a rábeszélőképességéről híres Östreicher Emil közbenjárására 31 évesen, 18 kilogramm súlyfelesleggel szerződtette Bernabéu elnök és a világklasszisokkal teli királyi gárda, a Real Madrid. Kezdetben nem sokan hittek benne, a legtöbben csak egy valaha kiváló, de már kiöregedett és elhízott játékosnak látták, ő viszont bizonyított: rótta a pályán a köröket, kemény edzésekkel és hihetetlen akaraterővel ledolgozta súlyfölöslegét, s újra a régi, sőt, ha lehet, még annál is jobb lett. Olyannyira, hogy közel tíz évig szerepelhetett még a világ élvonalában mint Európa legsikeresebb csapatának sztárfutballistája.

A világ tetején

A királyiak színeiben a magyarok Öcsije elképesztő sikerek közepette emelkedett klublegendává. Öt bajnoki címet nyert, háromszoros BEK-győztes, spanyol kupagyőztes és világkupagyőztes lett. 179 mérkőzésen szerzett 159 találatával a spanyol bajnokságban négyszer érdemelte ki a gólkirályi címet, a BEK-ben – a sorozat történetében a legsikeresebb magyar játékosként – 39 mérkőzésen 35 gólt lőtt, 12 találatával az 1959/60-as évad legeredményesebb góllövője lett, az Eintracht Frankfurt elleni döntő 7–3-as győzelméhez rekordszámú, négy találattal járult hozzá.

Gyerekek gyűrűjében a Frankfurt elleni BEK-döntő előtt

Út a döntőig

A Bajnokcsapatok Európa-kupája (1992-től Bajnokok Ligája) 1959/1960-as kiírásában 26 csapat indult: 25 ország bajnoka és a címvédő Real Madrid. A királyiak a nyolcaddöntőben a luxemburgi Jeunesse Esch együttesét 7–0-ra és 5–2-re verték meg (Puskás összesen négy gólt lőtt), a negyeddöntőben a francia Olympique Nice csapatától először 3–2-re kikaptak, ám a visszavágó során 4–0-ra diadalmaskodtak (Puskás egyszer köszönt be), az elődöntőben az FC Barcelonát mindkétszer 3–1-re győzték el (Puskás hatból három gólt rúgott, vagyis már a döntő előtt nyolc találattal vezette a BEK góllövőlistáját).

Az ötödik

1960. május 18-án a kupasorozat fináléjában a Real Madrid a nyugatnémet Eintracht Frankfurttal csapott össze a BEK-serlegért. A spanyol gigász zsinórban az ötödik győzelméért küzdött a sorozatban. Pancho egykori csapattársai közül José María Zárraga, Alfredo Di Stéfano, Francisco Gento és Marcos Alonso készült a bravúrra, hogy ötszörös BEK-győztes legyen a frankfurtiak ellen, akik egyébként csupán akkor az egyszer, 1959-ben hódították el a német bajnoki címet, s a BEK-ben rögvest a fináléig meneteltek. A glasgow-i Hampden Parkban a hivatalos adatok szerint 127 621 szurkoló várta izgatottan a mérkőzést, amely helyi idő szerint 19.30-kor vette kezdetét. A Real és az Eintracht is az akkoriban még egyetemesnek számító WM-rendszerben, azaz a 3–2–2–3 felállásban lépett pályára, a 10-es szerelést viselő Puskás örökös posztján, balösszekötőben játszott.

A BEK-serleggel

Az évszázad klubmeccse

Richard Kress góljával a németek jutottak előnyhöz, ám a fordulás előtt Di Stéfano duplájával fordított a Real, majd Puskás külsővel kilőtte a jobb felsőt. A magyar támadó a második játékrészben negyedóra alatt megszerezte második, harmadik és negyedik gólját is – egy büntető értékesítése mellett egy fejessel és fordulásból egy újabb felső sarkos bombával volt eredményes. Alfredo Di Stéfano majdnem megdöntve Puskás rekordját végül „csak” mesterhármasig jutott. Bár a németek Steinje is duplázott, ez mit sem változtatott a tényen: minden idők leggólgazdagabb BEK-döntőjében pompás játékkal és Puskás Ferenc ragyogó teljesítményével 7–3-ra győzött a világ valaha volt egyik legkiválóbb csapata, a Real Madrid, ezzel – ugyancsak csúcsra érve – egymás után az ötödik alkalommal nyerte meg a BL elődjét.

Törlesztve

A magyar klasszis – hat évvel a legendás Aranycsapat elbukott világbajnoki fináléja után – négy gólig jutott hát a nyugatnémet csapat ellen. A BEK-döntőt idehaza nem közvetítette sem a tévé, sem a rádió, és szinte teljesen figyelmen kívül hagyta az írott sajtó. Pedig azon az összecsapáson a magyarok Öcsije olyasmit tett, amit mind a mai napig egyetlen futballcsillag sem tudott utánacsinálni. Puskás Ferenc a magyar sajtóban először a Labdarúgás című napilap 1977-es különkiadásában szólalt meg a glasgow-i sikerről, megfogalmazva, mit is jelentett számára valójában a Real diadala: „Azon a skóciai döntőn egyedül igyekeztem visszavágni a nyugatnémeteknek az 1954-es berni vb-döntőért. Hat év alatt sem felejtettem el Bernt, és sohasem felejtem. Glasgow-ban valamit törleszthettem.” A fél évszázadig idehaza láthatatlan BEK-döntő DVD-je 2010-ben jelent meg Magyarországon. Az UEFA-tól kapott eredeti felvételt az akkor 88 éves Szepesi György és Hajdú B. István együtt kommentálta.

Az ötszörös BEK‐győztes Real Madrid csapata a trófeákkal

JEGYZŐKÖNYV

Bajnokcsapatok Európa-kupája, döntő

1960. május 18., 19.30, Glasgow, Hampden Park, 127 621 néző, vezette: John Mowat

Real Madrid–Eintracht Frankfurt 7–3 (3–1)

REAL MADRID: Domínguez – Marquitos, Santamaría, Pachín – María Vidal, Maria Zárraga – Canário, del Sol, Di Stéfano, Puskás, Gento

Vezetőedző: Miguel Munoz

EINTRACHT FRANKFURT: Loy – Lutz, Höfer, Eigenbrodt – Weilbächer, Stinka – Kress, Lindner, Stein, Pfaff, Meier

Vezetőedző: Paul Osswald

Gól: Di Stéfano (27., 30., 73.), Puskás (45., 56.– 11-esből, 60., 71.), ill. Kress (18.), Stein (72., 75.)

Puskás Ferenc BEK-érmei a Pancho Aréna állandó kiállításának ereklyéi között